Az első norvégiában töltött napokban rájöttünk, gyakorlatilag az a leggazdaságosabb, ha lazacot veszünk vacsorára. Aztán eltöltöttünk egy napot egy norvég környezetvédővel, aki rábeszélt minket, hogy együnk inkább bálnahúst.
Ørjan Holm szerint semmi gond azzal, ha "betakarítjuk", amit a természet ad. A bajt inkább az emberek túlszaporodásában és a természetellenes, kegyetlen körülmények között zajló tenyésztésben látja.
Ørjan és a Norges Miljøvernforbund (Green Warriors of Norway) közel 15 éve kűzdenek a halfarmok ellen. Az állatok kínzása és a vegyszerek használata mellett a legnagyobb problémát egy behurcolt parazita faj (Gyrodactylus Salaris) okozza, ami kihalással fenyegeti az őshonos vadon élő lazac populációt.
A kormányzati szervek úgy próbálják megoldani a problémát, hogy a fertőzött folyókon az összes halat (és vele együtt elvileg a parazitát is) méreggel kiírtják. Ez a megoldás az egész terület élővilágát érinti, a halászó madaraktól az emberekig, mindenkit. Mivel a parazitával szemben ellenálló egyedek is elpusztulnak, hosszú távon sincs esély, hogy a halak természetes módon immunissá váljanak, mint a svéd fajok, így a parazita újra és újra elszaporodik.
Ørjannal akkor találkoztunk, mikor elkezdték mérgezni a háza melletti folyót.
